Az üknagyapám gyerekkora meglehetősen Superman szagúra sikeredett. Igaz ő nem a Krypton bolygóról származik, és nem egy űrhajóval zuhant a Földre, hanem csak egy bölcsőben csorgott le a Tiszán, egy szlovák család sarjaként. A Tiszaparton egy család megtalálta és befogadták. Nyolc éves korában derült ki hogy honnan származik, és hogy eredetileg Ilcsik a családneve. Szuperképességek terén nem állt valami jól, így bár repülni és félkézzel hegyeket megmozgatni nem tudott, a legenda szerint valamennyire szlovákul viszont igen, ami annak ismeretében hogy még csecsemőként került az Alföldre, gyanítom hogy nélkülöz mindenféle valóságalapot.
Az István dédnagyapám, mint ahogy mindenkinek szükségszerűen van legalább egy István nevű nagy/déd/vagy ükapja, az egész életét “Pistabácsiként” élte és dolgozta le. A halála után derült ki róla, hogy Illésnek hívták.
Mindezekután, aki mégegyszer azt mondja nekem, hogy a történelemből elcsalt majd négyszáz év az összeesküvés elmélet, az vagy hazudik, vagy végzetesen naív.
De fenntartással kezelem ugyanígy a forradalmakat, így az Arab tavaszt is. Lehet hogy a sok összeesküvés elmélet miatt, habár át még nem látom, – talán soha nem is fogom –, a kapcsolatok, személyek, események kesze-kusza hálózatát, de persze azért is megszólal bennem az örök szkeptikus kérdés: kinek jó ez?
Persze mint máskor, most is magamból indulok ki, ha a kezemben lenne a média, mit tennék. Szép folyamatábrákat lehetne rajzolni a lehetőségek tárházából, de az első, mondhatni józan paraszti logikával kikövetkeztethető kérdés, hogy számomra hasznos-e egy ilyen forradalom. Ha nem, az elnyomókkal való összekacsintások közepette tusolnám el az ügyet. Ellenségem ellensége a barátom. Izlandról nem hallani híreket. Ha pedig jó, nyílván felfújnám, világméretű botrányt keltenék, Kadhafi, vagy Saddam arcát azok is felismernék egy képen, (vagy más közvetítő eszközön, például a bombázások idején lehetett kapni Clinton és Blair arcával ellátott WC-papírt is), vagy fel fogják ismeri, amikor ezeket az embereket már régen kivégzik. Innen nincs visszaút, nincs “ezerbocs, tévedtem”. Kötél van. Esetleg selyemzsinór, vagy ezüstgolyó. Csodálom hogy Mladicéknak “csak” egy elhúzódó tárgyalás jutott. Esetleg ciános reggeli. Főleg hogy utána olyan ürüggyel kapnak 20 évig terjedő börtönbüntetést mint a “háborús szokásjog be nem tartása”. Háborús szokásjog? Ez már önmagában is egy paradox és lekicsinylő kifejezés. Mint valami átkozott sakkjátszma. Végülis, a végén minden bábú a “dobozba” kerül, csak az elesett gyalogokat és bástyákat nem gyászolja senki.
Persze nem azt mondom, hogy krokodilkönnyeket kell hullajtani a bűnösökért, sőt. Csak azok a forradalmak, amikről a fősodrású médiában is hallhatunk, már eleve halvaszülettek. Vagy azért, mert a békés megoldások nem visznek előre (mégis valaki tényleg remélt valamit attól hogy egy rakás amerikai beköltözik a Wall Streetre?), vagy azért mert az egész egy előre megrendezett forgatókönyv szerint zajlik le. Erőszakkal kivívták a szabadságukat, hogy tálcán szolgálhassák fel másnak. Olyan ez mint az álmatlanság ellen álomkórral küzdeni. Csöbörből, vödörbe. Úgyhogy hagyjuk az Arab tavaszt. Ha valami érdemben változik, arról nem fog beszámolni a Tények.
A totális diktatúra alapja szerintem az kellene hogy legyen hogy soha senki ne legyen éhes és fáradt. Mert őszintén szólva, nyolc óra alvás vagy egy kiadós reggeli után általában az utolsó dolog amire gondolni tudok az az hogy dühös és elégedetlen legyek. Akármire. Persze, aztán kapok egy pszichózist a pakisztáni kutyaviadalokról szóló fotósorozattól, és legszívesebben a szervezőket is ilyen ideges kutyák közé dobnám, lesz ami lesz alapon.
De ebben a totális jóléti diktatúrában, ahol senkinek sem kell nélkülöznie, mindenki egyformán jól él, valószínű a kutyát sem érdekelnék a politikai intézkedések. A népszavazásokon örömmel szavaznának igennel bármilyen ökörségre.
Lehet hogy tényleg összejön az a világvége. Talán majd pont az hozza el az apokalipszist képletesen szólva, hogy azok a féligazságokra épülő “tények” amire az elmúlt százötven, kétszáz évben épült nyugati kultúra és értékrend, hullanak majd darabokra. Nem hiszem hogy sajnálnám.
