fáziskésés

Zenekart alapítani jó dolog. Játszhatod a kedvenc számaidat, beleölsz egy rakás pénzt, úgy is hogy tudod, hogy felveszed a demot, lenyomod azt a tíz-tizenöt negyed órás koncertet amit lehet, persze azalatt többszázszor meghalsz, aztán kilép a gitáros, és feloszlotok. Rendszerint így megy ez. És így is kell lennie, semmi se tart örökké.
Fanzine-t írni egészen más. Unatkozó emberek írnak zine-eket,unaloműzés gyanánt ragasztgatják össze,tervezik, fénymásolják, terjesztik. Nem emberfüggő, vagy csinálod, vagy nem. Nincs olyan hogy kilép valaki, nincs dobos, vagy ha van akkor nincs húzása, vagy csak hullámzik mint a tenger. Nincs semmi. Csak te, meg az újságod, amiben arról írsz amiről akarsz. Meg különben is legyünk őszinték magunkhoz, ha nem szerepelnek benne menő zenekarok, úgysem érdekel senkit.

Na a Fáziskésésben nincsenek zenekarok, nincs zene. Vagyis van, hiszen az idők során annyira belém ivódott, részemmé vált, mint a reggeli kávé. Nem is hiszem hogy tudnék nélküle létezni. De most megpróbálok.Aztán vagy sikerül vagy nem.
Ez már a második szám. Az első elfogyott, ne keresd, ne kérd, nincs már sehol. Mert nem is volt soha.
Hogy miért Fáziskésés lett a zine címe, őszinte leszek nem tudom. Nem szimbolizál semmit, nem akar semmit sem mondani,gondolom nem olyan nehéz ezt megérteni. Másrészt, - bár erre csak most figyeltem fel -, hogy ha “effká”-nak rövidítjük, az pont a monogrammom. És mi lehetne személyesebb cím mint ez?

Ebben a zineben ne keress értelmet, tanulságos cikkeket, mert nincsenek. Ha ilyenekre számítasz, szerintem itt hagyd is abba az olvasást, és használd nyugodtan hamutartóalátétnek az újságot,nem fogok megharagudni, ugyanis ez a lap nem neked szól.

2008.09.13.