Van az úgy hogy minden faszán alakul csak éppen fordítva. Mert hát az ugye normális, hogy elmész egy buliba, megiszol pár sört és végiughányod a hazautat. Van ez így, néha megesik.
Az viszont már jóval ritkábban,hogy már odafelé mélyen magamba meredek és ki tudja milyen számomra ismeretlen okból (mert hogy nem ittam alkoholt), kavarog a gyomrom, amiből később az következik hogy felkerül még egy pipa a környező településeken való ökrődve hányás listámra, Újvidék neve mellé.
Mindig is tudtam irigyelni azokat, akik képesek, egy kiadós rókázás,és egy fél óra alvás után tovább inni. Én már az elsőnél meghalok.Mind szószerint, mind képletesen értve. És a színjózan taccsban (mint jelen esetben) az a legrosszabb, hogy az összes vele járó kínt is végigélem. Részegen meg csak úgy jön.
Akármilyen hihetetlen számomra, de kezdek végérvényesen felnőni, és ezt nem csak azon veszem észre, hogy egyre kevesebb a részeg óráim száma éves lebontásban. Inkább csak érzem hogy változtam, de nem tudnék rámutatni konkrét dolgokra.
Mint ahogyan a Fugazi diszkográfia kábé életem végéig tartogat számomra újat, valahogy talán most kéne meghúzni azt a vonalat, ami alá azt írhatnám én is hogy "szép volt jó volt köszönöm ennyi".De most komolyan?! Király a Government Warning tényleg, de kétezerkilencben a retró jobbfajta nyúlásával lehet csak célt érni? Sovány vigasz.
Az újvidéki emléklenyomatomat követő koncert viszont remek volt. A Reflections of Internal Rain-nel, (tényleg, felvilágosítana valaki, hogy mit takar ez a név?), az a baj, hogy tökjó számokat írnak,fülbemászó dallamokkal, csak az összes hasonló.Tudom, a Ramones is pont ugyanezt csinálta csak nem 60 percen hanem 25 éven keresztül,de akkoris.Sok volt, Baywatch intro ide, vagy oda.A Unison meg tán egy kicsit kevés is, de a Restoration-t szerintem mindenkinek élőben kell hallania.Legalább egyszer, nincs mese.
Nem szeretek úgy beszélgetni valakivel, hogy közben a térdemet bámulom (hogy ne az utat nézzem,mert megint rámjött a taccsolhatnék),de aztán hazafelé ez történt, miután elaludtam a Kill 'em all taktusaira, és újra felébredtem valahol félúton.
- Te tudtad, hogy a Cardiganst 2 metálos alapította?
- Nem, de egyébként is, azok kik?
- Vágod a Rómeó és Júliát, nem? Amiben DiCaprio az egyik... Na annak a főcímézenéjétt ők írták, szóval sejtheted.
- Mégis hogy jön ez most ide? Ha hánynod kell, szólj és megállok inkább, de hallgass.Fáradt vagyok most ehhez.
- Biztos koncerten ötölhetett fel bennük, hogy kéne csinálni valamit ami nem olyan mint a Black Sabbath. Csak mert előtte valami tribute bandájuk volt.
- Igen, és?
- Hát csak sose gondolkodtál azon, hogy el kéne kalandozni, mármint ami a zenei "pályafutásunkat" illeti? Hogy mégis, milyen célt tűzhetnénk ki magunk elé?
- Kezdetnek megtanulhatnál gitározni.De tényleg.
- Ne bassz már fel, az a kisérletezés halála.Meg amúgyis ismered a mondást: "A metál gitáros nagyon tud, de minek?"
- Azért ez nem így van.
- De per pillanat lényegtelen. Mégis, milyen hosszútávú célt tudnánk kitűzni magunknak? Oké, elmegyünk egy turnéra. És aztán? Meg kéne írni a saját Zen Arcade-ünket, szerintem, és feloszlani a picsába, és különben is állj meg itt, hánynom kell.
- Ha egy csepp is az autóra kerül, megöllek.
- Amilyen szarul érzem magam, talán még is szivességet tennél vele.
Akár lezajlódhatott volna ez a párbeszéd is, de nem így történt. A Metallicáról beszélgettünk, életemben talán harmadszor is elismertem az érdemeiket, holott a tagok közül aki szimpatikus volt, az vagy kilépett, vagy meghalt.
Tizenévesen azért izgalmas lett volna thrashmetálosnak lenni, csak valahogy ha meghallom a Kreator nevét, mindig az a faszi jut eszembe, akit valamelyik Nyári Ifjúsági játékokon láttam. Részegen feküdt a földön, bőrkabát, Kreator felvarró meg amit akarsz,szóval teljes harci dísz,mindeközben szikrázó napsütés, mondhatnám azt is hogy gatyarohasztó meleg van.Szóval volt benne fenyegetés.És különben is ezzel a pofával nem éreznem magam hitelesnek bőrnadrágban,farmermellényben, töltényövvel, hosszúszárú Puma cipőben.Ugyanezért nem élem a Madballt. Én az utcán sétálni szeretek, nem pedig ott élni.
Néha nagyon a picsába tudom már kívánni az egészet.És ezt legalább annyira szarul esik érezni, vagy leírni, mint amikor átkarolod a vécét, és árad az arcodba a Domestos kellemesnek nem mondható szaga. Tényleg van ilyen, és harminc éves korom előtt én is kinövöm a punkot?
