A From The Depths is kipipázva. Azt már tudom hogy nem már nem leszek metálos, talán majd csak a következő életemben, de a Catharsis elég nagy hatással volt rám. Pedig rajtuk mégcsak nevetni se lehet. Vagy legalábbis nem illik. De a Catharsis volt annyira punk mint amennyire az Earth Crisis nem.Talán pont ezért volt izgalmas, kifordított Tragedy. Sőt a Requiem talán a legizgalmasabb módon vitte tovább az összes társa közül a Tragedy-féle vonalat.
Amikor először meghallottam a Let The Black Flag Fly-t, egy pillanatra nagyon örültem, majd az énekesnő hangját hallva, legalább annyira utálkoztam.A legtalálóbb leírás tényleg az amit ma délelőtt olvastam, hogy olyan mintha Bangó Margit beszállt volna a Tragedybe. Vagy mintha a Catharsis a Hair c. film betétdalait játszaná.Az ének egyébként megszokható ha az ember félreteszi az elvárásait,sőt megkockáztatom, nekem pont amiatt tetszik. Ha valamit szeretek ezekben a Crimethinc közeli zenekarokban, az az hogy nem a kitaposott ösvényen sétálnak.A változatosság pedig gyönyörködtet ugyebár.
Még tavaly kikötöttem, hogy őket látni akarom, ha jönnek valahova a közelbe.
Egy belgrádi meghívást már sikeresen elszúrtunk azzal hogy elfelejtettünk válaszolni hogy szivesen mennénk,így a második alkalmat már nem akartuk, amikor meghívtak bennünket. Észak vajdaságiként Belgrádban játszani hatalmas élmény.
Időközben úgy alakult hogy csatlakozott hozzánk az “gyorsgyorsgyors” Nemanja is, aki még úgy is szórakoztató, hogy hadar, és többször csak sejtéseim vannak arról hogy mit akar mondani.
Belgrád gyönyörű, “nők minden színben,stílusban és méretben”.
Valószínű másmilyen megitéléssel vagyok azok a zenekarok iránt, akiket ritkán láthatok, meg azokat akiket szinte havonta.
Nem sok hardcorepunk bandát tudok, ahol csaj a dobos, de olyat amiben jól, és energikusan dobol, olyat szerintem nem is.Talán a Beyond Pink lehetne az ellenpélda, de tényleg ritkaságszámba megy.A Path of Decay nagyon jó, ötletes gitártémák,táncolós, de feszes dob, a dobos leányzó csinos, és a feszes közép miatt nem tűnik gyengének a játéka sem. Eléggé húz a Masshysteri-re, de lehet hogy csak az énekes pólója mondatja ezt velem.Cserébe kibaszott hangos, még kombókról is. Sose csináltam ilyet, koncerten de most papírzsebkendőt tömtem a fülembe.Az egészről utólag egy állandóan kavargó katyvasz jut eszembe ami szétfolyik éa padlón, és egészen betelíti a pincét, a húsz centi magas szinpadot, amire épp felfér a dob meg a ládák, és a gitárosok pedálgyújteménye.
A Katma egy újkeletű zenekar, két énekesnővel felvértezve, a demójukban nagyon beleszerettem.Energikus, eléggé hisztis és idegesítő, ahhoz hogy akár még feminista szövegeket is oda tudjak képzelni az elkiabált, a lemezről nem érthető sorok közé. A koncert ugyanezek a dolgok jöttek, csak épp nem voltam olyan hangulatban, hogy ez tetsszen is.Az énekescsajok meg passzívak voltak, vagyis a mozgás kimerült az egyhelyben menetelésben.Mentségükre legyen mondva,a tagokon látszott hogy nagyon élvezik.
A négy nap után a koncert csuklóból ment,még akkor is ha volt pár napunk pihenni, és eddig az első alkalom amióta játsszuk, hogy valaki felismerte a RKL feldolgozásunkat, (ami persze minket minősít).Mondjuk az összehazudozott szólómat már nem mertem eljátszani.
Valaki koncert után odajött, hogy mi vagyunk a legjobb zenekar Szerbiában, amit ebből a közegből kritikaként megkapni még akkor is hízelgő, ha tudom, hogy ez merő túlzás és semmi alapja sincs.
A From The Depths-től egy valamit nem kaptam meg,azok közül amit vártam. A katarzist.De ez nem is rajtuk múlt.Ezt leszámítva egy remek koncertet adtak, annyi energiával, hogy ha valahogy azt a feszültséget meg lehetne lovagolni, elvitte volna a klub teljes energiafogyasztását a hátán.Brian egy inspiráló frontember, még akkor is, ha nem feltétlenül értek egyet mindenben az elhangzottakkal kapcsolatban, egyszerűen azért mert mások a tapasztalataim. És végre nem az volt az érzésem hogy kurva állam, meg közigazgatás, és most nagyon haragosnak és kiábrándultnak kell éreznem magam, hanem erővel telinek.készen állva a változásra.
Amikor két és fél óra kocsikázás után hat körül már nem annyira álmosan kikászálódtam a kocsiból kezemben cuccaimmal, már akkor reggel sem hittem el hogy megvolt ez is.
