fáziskésés

A környékbeli modern metálban utazó utazó zenekarok dalait hallgatom. Patrióta vagyok, így aztán mindennek örülök, ami ebből a régióból jön, vajdasági magyaroktól, és nem magyaroktól függetlenül. Az mondjuk biztos hogy a saját kezemet vágnám le tőből ha nekem olyan metálban kéne nyomulnom, ami a kiscsajok érzékeny szívéhez szól,vagy ahol nem vágják mi az a Divine Intervention, neadjisten a In Flames-t részesítenék előnyben a Motörhead helyett. Akár itt Vajdaságban is.

A Ground Zero persze egész más, az a fajta, amit még a széles vigyor sem tud elbaszni, és úgy játszanak Immortal-t, hogy velük tudok nevetni, miközben eszembe jutnak a hullamaszkok, meg az énekes a szírt tetején. Elég vicces lehetett végigsétálni a városon, egy a csatában elpatkolt Dzsingisz Kán-imitátorként.Mondjuk azért Spaske nélkül lehet hogy nem pont így vélekednék, mert ő azért nagy mókamester, és ez a tény elég sokat dob az összképen.Pedig a Ground Zero nem vicces, a Last Goodbye például kibaszott szomorú lemez. Mi más lenne, a sörről és a régi konzoljátékokról dalokat író thrash bandákat leszámítva, van vidám metál? Naugye.

A csináld magad stúdiózás csalt némi vidámságot az arcomra,és örülök hogy Spaskeval - egymásközt csak Némusz - dolgozunk,még akkoris ha ciki volt, hogy vért szarok miközben a saját gitártémáimat játszom fel éppen.Az nem volt annyira vicces, mint a Tiszta Őrültekházát, amit épp most hallgatok youtuberól. Már nem is nézem, hiszen annyiszor láttam már hogy előttem van az összes gesztus, a grimaszok, elég csak magam elé képzelnem.Nem szoktam csak úgy respekteket osztogatni, de neki teljesen kijár a tengermély tisztelet.Ha a mi lennénk a Minor Threat, akkor ő Don Zientara.

Néha amúgy azt érzem, hogy kicsit ide, kicsit oda tartozunk, néha azt hogy sehova sem igazán.Valószínű ha bármikor itthagynám hosszabb időre ezt a közeget, azt könnyes szemmel tenném meg, még akkor is, ha néha őszintén tudom utálni is.Ez van, ilyen vagyok. Ahogy az viszont dühít, ha megpróbálják valami formában megbontani ezt a valamiféle egységet. Nem akarok szavakon lovagolni, mára megint csak a Vajdaságot preferálom a Délvidék helyett, talán azért mert ebben belefoglaltatik mindenki más is a magyarságon kívül.Legalábbis az én értelmezésemben mindenképpen.Persze ha igazságosak akarunk lenni, akkor tényleg vissza kéne csatolni az egészet azon nyomban, de mivel per pillanat a saját tyúkszaros életem, meg a környezetem, meg azok a személyek akik körülvesznek sokkal jobban érdekelnek, mint azok az naív ábrándok, amikre rájátszanak egyesek, mondhatni szarok az egészre.Az autonómia megoldás lenne talán. Őrülök hogy ide születtem, vajdasági magyarnak - és akinek szeretnék megmaradni, életem végéig, bárhova visz a sors-, mindenhez túl közel, és mindentől kurva távol.Néha áldás, néha átok, de mindenképpen örülök hogy így alakult. Még akkoris ha már legszivesebben hajtogatnám a kopott Minor Threat pólómat a bőröndbe,amit mindenképp elvinnék magammal, valahova messzire.
Össze akartam szedni a gondolataimat ezzel az egész táborosdival kapcsolatban is, de valaki nálam jobban is összefoglalta itt. Igazat tudok adni annak is akinek ez sokat jelent és szükség van a magyarság összekovácsolására, és igazat tudok adni annak is akik szerint fölösleges szarkavarás az egész.Viszont a Kárpátiát nem beengedni az országba tényleg egy óriási baklövés volt.

"A filozófia nem ad választ a nagy kérdésekre, de színvonalasan mond csődöt."
 

Megint fotó, megint Kanizsa, megint ismerős, ezuttal a volt katonatársam fotói, amikre teljesen véletlenül akadtam rá, miközben képeket nézegettem.Szerintem lehet valami a vízben.

Pályát tévesztettem, és jogásznak kellett volna mennem.Elnézve azt hogy, mostanság szerzői jogokat védeni talán az egyik legjobban fizető állás, csak erős gyomor kell hozzá.Meg valami frankó öltöny, mert egy ügyvédet azért nem tudnék elképzelni kopott farmerben, bőrdzsekiben, úgy mint aki éppen most jött egy Ramones koncertről.Pedig lehet hogy egy csomó ilyen ügyvédre lenne szükség, akik beleszarnának az egészbe.példát statuálva ezzel a zeneiparnak, hogy igazán ideje lenne felismerni azt a tényt, hogy a saját faszuk szopkodásától még nem jutnak előbbre. Egyszerűen azért mert van jónéhány olyan dolog az életben, amit nem lehet betíltani.A fájlcserélgetés ilyen.Ha olyan feltételeket szabnának, amitől az egész értelmét veszítené, akkor megszünne az magától is.

Azt gondoltam amúgy, hogy a jövő a megosztott erőforrásoké lesz, - és nekem meg a többi csórónak, akik kimaradnak az i betűs alkalmazásokból,- csak akad valaki aki kitalálja a Groovesharkot.Azért az mekkora sikersztori és véletlen, hogy három rossz átlagú egyetemista kútfőjéből pattan ki az ötlet.
Az ilyen internetes publikus zenei táraknál mindig abba a hibába ütközöm, hogy ritkán találok kedvemre való muzsikát, vagy a profil nem stimmel, vagy a mélység nem az enyém, a Green Day pedig nagyon nem az a szint, ahol szeretek kutakodni.
Ebben a hiszemben írtam be először a Straight Ahead szavakat, remélve egy találatot, ami a New York-i straight edge hardcore bandára mutat. Persze nem volt, vagy csak elveszett a Pennywise-szok, Ignite-ok és Jimi Hendrix-ek sűrűjében.
De a Slayer-re már dobott, sőt a Pavement - Slanted and Enchanted albumát most a grúvcápa szolgáltatja, de fenn van a komplett Minor Threat, Black Flag diszkográfiától kezdve az Articles of Faith, Ramones, Lifetime lemezekig minden, sőt ilyen ritkaságokat is találtam mint a Cutest Band in Hardcore.
Azért a dolog közel sem tökéletes, a számlista vagy a sorszámozás néha nem helyes, vagy nincs kitöltve, amitől én idegbajt szoktam kapni, mert ha lemezeket hallgatok, köpjetek le, nekem fontos a sorrend.De ettől függetlenül számomra egy igéretes, szimpatikus próbálkozás.Szóval soha többet nem töltök le Bad Religion lemezeket. Mert minek, ha így is meghallgathatom évente egyszer a No Control-t.

Örömzene. Ez az a fogalom amit összeférhetetlennek tartottam a hardcorepunkkal, egészen tegnap estig.Ez az a kifejezés, amit olyan jazz vagy folklemezekre aggatnak rá az azt értők, amihez én túl tuskó vagyok, hogy érthessem, sok sok sorstársammal egyetemben, akik még mindig szivesebben rúgnák szét egymást egy koncerten,sörtől bűzlő pólókban, koszban, valami füstös pincében, mint hogy székeken üljenek,öltönyben, szórakozást imitálva. Ami persze lehet szórakoztató, az ember fogadja el a változásokat, lehetséges hogy ötvenen túl már inkább a második kategóriába fogok tartozni, miközben a punk jelzőt, a jólszituáltra cserélem le.

Az ember van olyan szerencsés lény, hogy változnak körülötte a dolgok, a környezet, és emiatt jó esetben ő maga is. Lehet görcsösen hadakozni ellene,el lehet fogadni, de nem lehet figyelmen kívül hagyni.Van a Bad Brains-nek ez a 82-es CBGB's-beli koncertje, a klasszikus Big Takeover, aminek a kezdő gitárnyöszörgéseit hallgatva végigfut az adrenalin a gerincem minden pontján.HR ekkor volt 26 éves. Most 54.Ezt a koncertfelvételt raktározzuk el az agyunkban, őrizzük meg lelkünkben, és tegyük most félre, mert ez a Bad Brains nem az a Bad Brains.Ez az HR nem ugrálj fejvesztve, de látva őket, nem is várom már el tőle ezt, ahogy édesapámtól sem várom el, hogy beszívva ugorjon egy szaltót. HR-tól is csak annyit hogy ne merev arccal nyomja végig egyhelyben a koncertet.Csak tegyen úgy mintha élne
Amint belecsaptak a húrokba, jött az energia. Az az energia, ami a youtube-ról nem jön át.A röfögő, talán néha hangos basszus, a zaklatott gitár.És minden eszméletlenül pontos.A reggae dalok felüdülés szintűnek hatnak az elején, a vége felé már vontatottan hosszú, és suta de még mindig a két sörtől ringatózom, és nyúlnék egy harmadikért is,ha nem akarnék elcsípni minden egyes mozzanatot.
Dr. Know egy kibaszott gitárzseni, a végén már tisztán látszik hogy kezd beőrülni ő is, a maga szolíd módján.Mert az egész koncertre azért rá lehet fogni a szolíd jelzőt.Az At The Movies alatt nagyon megérzik a kor, HR képtelen már elhadarni azt.Nem lep meg, szerintem más se tudná, nyelvcsavarodás nélkül.
Ami mellett nem tudok elmenni szó nélkül, az vigyor, meg az az átszellemült pofa volt ahogy előadta magát. Komolyan, jópofa volt. Mondjuk lehet hogy egy punkzenekar esetében, pláne ha a punkzenekar a fekete fasiszták becenévet is megkapta valamikor., nem biztos hogy a legszerencsésebb jelző.Fiatalság bolondság.Egy szó mint száz, engem kilóra megvettek,abszolút korrekt,vállalható, fasza koncert volt. Meg hát hülye is lennék ennek az ellenkezőjét állítani, ha már kiadtam érte egy valag pénzt.

A Suicidal Tendencies úgy maradt ki az életemből,mint tisztességes ember életéből a sikkasztás.Gondolatilag foglalkoztatott, de sose jutottam el a gyakorlati lépésekig.Valószínű ha tizenévesen elkezdek gördeszkázni, nem fogom tudni kikerülni ezt, de így a tini koromból, legfeljebb arra a felfújt ST feliratra emlékszem, amit még 15-16 évesen láthattam a tiszai töltés kibetonozott részén.Aztán persze az első lemezt én is meghallgattam pár éve, de az már messze van attól a korszaktól, amikor még őszintén hordtam volna bandanát.
Tegnap este olyan szinten baszott oda,hogy arra nincsenek szavak.Rengeteg energia lendület, Mike Muir egy szögdécselő varacskodisznó kecsességével és észrevétlenségével mozog a szinpadon,ezt leszámítva tényleg olyan mint egy kibaszott vakond, aki néha, Új Pétert idézve, "láthatatlan kosárlabdákat pattogtat fejmagasságig", néha pedig "láthatatlan befőttesüvegeket pakol fel láthatatlan polcokra".
A Bad Brains-en is érződött, de őket elnézve nagyon átjött az hogy tényleg örülnek hogy játszhatják a Suicidal best of-ot.Tényleg vagy négy számot még én is felismertem. Amikor a tömeg elkezte a zenekar kezdőbetűit, angolul skandálni, először csak vigyorogtam, aztán hangosan röhögtem.Nyílván ezt a véletlen viccet is csak a magyarok érthetik.

A futottak még: belenéztünk az LCD Soundsystembe, kábé egy szám erejéig, számomra ennyi ideig volt izgalmas. Az Inspector Cluzo viszont annyira szar volt, hogy már már bólogatnunk kellett.Szeretem Jack Black humorát, de főleg amiatt, hogy bármikor le tudom kapcsolni,ha már túl sok és zavar.A csigazabálók pont ilyenek voltak, csak sajnos az utóbbi opció híján.A Hitman energikus koncertet nyomott, de a pozitív attitűdöt néha csak elnyomta nálam már egy-egy jóleső ásítás is.A csajok csinosak voltak, de a diszkó már nem volt annyira érdekes, hogy egy gerillahugyozás után ne a hazautat válasszuk.

Nem akarom ezt a blogot lemezkritikákkal traktálni, erre fog szolgálni majd a másik, a kevésbé rendszeresen frissülő.

fessegyvulgariskepet.blogspot.com/