Azért azt nem tudom egyértelműen eldönteni, hogy melyik diktátorról húztak le több bőrt, de az szinte biztos hogy Hitler magasan ott van a lista legelején, hacsak nem ő vezeti azt. És hogy ez a bőrlenyúzás mennyire nyereséges, ezt bizonyítja az a rakás dokumentumfilm és könyv ami Hitlerrel foglalkozik.Már csak az a kérdés hogy minek?
A válasz rövid, de mégis velős. Azért hogy legyen min kialvatlanul és kábán röhögnünk vasárnap délelőtt egy könyvesbolt kirakata előtt Tapolcán, közel nyolc óra utazás, egy koncert, pár óra alvás után, és egy szűkreszabott, de mégis finoman szólva személyiségtükröző reggeli előtt.
A szombatot úgy vártam már mint a megváltást, ha nem jobban.Pár hete, az egyik banda, akivel osztjuk a próbatermünket, indultak fellépni, pakolászás, szervezkedés, adrenalin.Ritkán fellépő zenekaroknál az ismerős izgalom.Irigyeltem őket.Nem is kicsit.
"A késve indulásoknak is megvan a maguk varázsa" mottót szem előtt tartva a rövidebb utat választottuk.Gondoltuk mi."Ma szar napom van, és különben se vagytok szimpatikusak", gondolta a vámos, aki amúgyis élet és halál ura.Azt értem hogy miért van szükség határokra, avagy "fákk határz", ahogy ezt egy egyébként angolul kifogástalanul beszélő jóbarátom mondta, jópár sör után, dühösen, és halálkomolyan.Azt azonban nem, hogy miért kell egy vámosnak felsőbbrendűségi komplexusban szenvednie?!
Durva lehetett 92-ben bejárni Kelet Európát, úttalan utakon, ismeretlen helyeken.Gondolom a Fugazinak is csak egy térképre futotta.Nekünk ennél jóval többre. Térképre, sötétre, és ködre.Így nem volt nehéz többször is pont a rossz irányba fordulni.
Nem tettünk ki szalagot az autóra,egyébként is minek táraznám be a világ rockzenéjét jelentősen meghatározó zenekarok diszkográfiáit, ha valójában a Danubius töltené ki mindennapjaimat. A Neoból is csak az az sms üzenet maradt meg amiben Sándor üzeni Erzsinek hogy "még nincs vége".Gondolom biztosan valami őszinte vallomás lehetett, néhány sör, és jópár elcsattant pofon után.És ez milyen morbid már?!
A célhoz érve ,hát nyílvánvalóvá vált, hogy miért nem kívánatos a dohányzás a koncerthelyként szolgáló klubban.A válasz a klub faszerkezete mellett, akár a Mol benzinkút közelsége is lehetne, ami egy esetleges tűz esetén biztosítaná, hogy a porig égő klubból biztonságosan kimenekülők se ússzák meg élve.Szimpatikus hely, csak kicsit szűkös a lépcső lefelé.Ráijesztek a pincérnőre, azzal hogy Staropramen sört kérek, ki tudja milyen megfontolásból, végül kiegyezünk egy Soproniban. Pedig általában Ászokat iszom, amiért a nyáron Szegeden nagyon csúnyán ki is lettünk röhögve.Olyan kaján, gúnyos vigyort még én életemben nem láttam, mint akkor Colos arcán.Aztán persze fel lettünk világosítva a sörmaffia ténykedéseiről, és mindenezek után a Garaboncziásra büszkén tekinthettem úgy, mint az igazság megmaradt utolsó - azóta már a Borsodi által porig rombolt - védőbástyára.
Elég tisztességesen lekéstük a Plan Beer-t, ennél tisztességesebben csak pár éve az Another Way-t sikerült, meg majdnem a Let's Grow-t.Ütnek a koncertek,egyedül az Iszonyat nem az én világom, és a Rivers Run Dryból a széles terpeszeken túl nem maradt meg semmi,remek a kaja, és részeg a szállásadónk, és horkol, - ezt páran nehezményezik is később -.Az Another Way előtt emelem kalapom, a 12 órás út után, utolsóként számomra az este legjobb koncertjét adták.
A Belga legalább annyira fárasztó, mint amennyire aranyos. Nem értem mit esznek rajta,még akkor is ha poén.Szerencsére a Lifetime és a reggelre a város köré varázsolt dombok, erdők viszont nagyon adták az utazós hangulatot, a következő hat órára, miután sikerült megfejteni az "ezek hogy a picsába kerültek ide" kérdést.
