fáziskésés

Mostanság ritkán vannak rémálmaim, legalábbis azért nem szoktam hetente egyszer izzadó homlokkal rettegve felriadni, hogy épp most lőttek agyon, hogy kihullik az összes hajam meg a fogaim, vagy hogy mindenhová követ egy gótikus kastély. De az élet ad is, nem csak elvesz. Így aztán a bizarr dolgokban van mégiscsak annyi fantázia, hogy utána elgondolkodhassak azon, hogy mégis mi a fenéért álmodom azt hogy a diplomavizsgámon vagyok, és a fejemben meg ki tudja honnan üvölt valami korai Thermals, ha emlékeim nem csalnak, akkor a No Culture Icons,de olyan elementáris hangerővel, hogy nem tudok beszélni mert nem hallom a saját gondolataimat sem. Mégis a legbizarrabb álmom az utóbbi időben az volt, hogy anyám beszállt gitározni a Something Against You-ba, és a valakivel  erről beszélgetünk részegen Szatymazon a búboskemence mellett. Aztán első dolgom volt egyet röhögni sajátmagamon meg az agyamon hogy ilyeneket fest elém, persze csak azután, hogy percekig kikerekedett szemmel néztem magam elé, hogy most mi a franc volt ez?!
Remélem azért az álomfejtés csak egy legalább annyira "elhiszem - nem hiszem" dolog mint a tenyérjóslás,- amit egy a kézre mért alapos ajtó rácsapás, vagy részegen széttört üvegpohár bármikor meg tud egy életre hamisítani -, különben attól tartok csúnyán elbuknék egy pszichológiai teszten.