Van egy visszatérő álmom. Ülünk egy véletlenszerű helyen, egy véletlenszerű szituációban, és régi haverokkal beszélgetünk.Felhőtlenül, pont úgy mint akkor amikor napi kapcsolatban voltunk.Jó érzés őket újra "látni", holott valójában fogalmam sincs, mi zajlik velük, megváltozott-e az életük a legutolsó találkozásunk óta.
Valahogy az ünnepek mindig kihozzák belőlem az állatot. Nem tudom miért várok ettől az egésztől többet, mint ami, talán a reklámszakembereknek mégiscsak van hatalmuk felettem, és elkap a karácsonyi hév.Nem is az ajándékvásárlás, hanem inkább a család, és a közeli barátaim mellett töltött idő tartalmassá tétele. És a családi valahogy sose jön össze úgy igazán, olyannak amilyennek szeretném.És ilyenkor hajlamos vagyok rohadtul magányosnak érezni magam.Mintha tégláról téglára építenék közénk azt a bizonyos falat, minden egyes "most veletek akarok lenni" ünneppel.
Szóval itt van a Karácsony, egyszer már összejött az én életem Édes Novembere, fene tudja, lehet hogy lesz belőle egy Darjeeling Limited is.Szóval elhatároztam hogy írok az egyik ilyen régi barátomnak, aki valamilyen ismeretlen oknál fogva húsvéti üdvözleteket küld, viszont az email-jeimre baszott se válaszolni már vagy öt éve.
Úgy volt hogy lesz osztálytalálkozóm az idén, de végül a járvány miatt beiktattak egy gyülekezési tilalmat, így majd csak a tavasszal húzhatok egy kaján vigyort az arcomra az azóta már két gyermekes anyukákká "cseperedett" osztálytársnőimet látva.Legalább egy hétig az járt a fejemben, hogy mégis mit fogok mondani, hogy mi történt velem az elmúlt tíz évben... mert hát egy "á semmi különös" elsütésével most nem úszom meg.
Ugyanezen gondolkodtam miközben lelkesen fogalmazgattam azt a pársoros üzenetet, amire választ reméltem a valamikori szobatársamtól.Mit lehet írni egy ilyen levélben? Nem vagyok nős, nincs még diplomám, nincs munkám se,de van szakállam, meg egy gitárom amihez tartozik egy zenekar, és van egy basszusgitárom amihez tartozott egy másik valamikor, volt egy édes Novemberem, ami valójában Január,és ezt két évem bánja... (bánja a fene, mert jó volt, csak nem működött)
Elment az üzenet, én pedig koncertezni, és teljesen ki is ment az egész a fejemből.Lehet hogy az "én letudtam a részem" jelzés kapcsolt be, nem tudom.És volt válasz is, bár kicsit megkésve, és nem olyan mint amilyet vártam, dehát most ez van, ennyire futotta.Sőt igazából én még ennyire rideg levelet nem kaptam. Lehetséges persze, hogy ő ezt nem annak szánta, ettől még megölte az érdeklődést bennem.És számomra ez azért furcsa, mert valamikor tűzbe tettem volna érte is a kezem.Így megy ez.
És olyan szivesen elsütnék most valami kapcsolódó viccet a végére,hogy ne legyen ennyire mélabús de nem jut eszembe semmi.
Szerkesztés: Átolvasva ezt újra, örömmel konstatálom hogy már nyugott szívvel csatlakozhatnék a hippi mozgalomhoz, ha nem utálnám annyira a batikolt pólót.
