Létezik egy Simon Furman nevű faszi, aki azzal vált híressé, hogy képes volt egy olyan ,egyébként lássuk be banális alapötlethez, mint a Transformers, ötletes és szórakoztató sztorikat költeni.Azonban ő sem kerülhette el az önismétlést, sőt olyannyira nem, hogy mára létezik egy Furmanizmus nevű szócikk a wikipédián, ami gyakorlatilag nem más, mint az ő visszatérő szófordulatainak a gyűjtőhelye. Igazából nem tudom, hogy ő vajon röhöghet-e rajta, vagy netalántán direkt csinálja, hogy ezzel csaljon mosolyt az beavatottak arcára.Mint valami összekacsintós utalás, amit csak te értesz.De igazából mindegy is.
A próbámról hazafelé ballagva ezen gondolkodtam, meg azon hogy azzal kéne indítanom a posztot hogy régóta az első este amikor úgy sétálok a városban, hogy nem gondolok semmire és senkire. Legalábbis amióta ellenállhatatlan vágyat érzek a közterületen való vizelésre egy részeges péntek estén.
Szeretem ezt az időjárást, és ha tehetném, szerintem örökre megőrizném azt a két hetet, amikor már nincs hideg ahhoz, hogy egy széldzsekiben, és valami kopott tornacsukában sétálgathassak, sapkával a fejemen, de még mindig a levegőben is látható eredménye van esténként,annak hogy lélegzem.És reggel néha köd van. De valami hatalmas, hogy nem látok az orromig se.Mintha egy felhőben sétálgatnék. Na az valami kurvajó.Mert hát voltaképpen mi a tavasz? Az ősz csak visszafelé játszva.
Nem tudom eldönteni hogy túl sokat álmodozok-e ilyenkor ahelyett, hogy megelégednék azzal ami körülvesz. Ha másért nem, ezért kimondottan utálom, hogy idealista vagyok.Mert ugye álmokat kergetni is csak addig fasza érzés, ameddig az ember kergeti, utána valahogy mégis mindig minden ugyanolyan lapos marad.
Igazából három dolgot tűztem ki magamnak, amit, ha írnék “bakancslistát”, tuti rákerülnének. Ostobaságnak tünhet a dolog, nekem mégis sokat jelent valamiért. Valójában a dolog már régebb óta megfogalmazódott bennem, mint ahogy magunk köré teremtettük volna ezt a pálinkakultuszt, de pálinkát egyszer mindenképp szeretnék főzni.Igazából borászkodni lenne kurvajó, de az ezerszer macerásabb.És félek hogy a felénél hagynám az egészet a picsába. Elméletben azért megalapítottam azt a azt a fastcore zenekart, amiben istenigazából basszusoznék - szigorúan torzítva -, és harminc másodperces káoszban írnék, csak minőséges, drága borokról. Rajzolhatnánk a kézfejünkre talpaspoharat, és emberes pödört bajúszt is növeszthetnénk, amihez ismeretlenül is dukál egy szál füstöltkolbász.Meg sajt.
A sajtfüstölés már nem tudom honnan jött.Régebben azon gondolkodtam, hogy milyen fasza lenne étteremtulajdonosnak lenni.Persze nem a legelőkelőbb, legpuccosabbra gondolok, hanem egy kis zugra, a maga varázsával együtt.Valami olyasmire gondolok, mint a Smoke-ban a dohánybolt.Ha nem is főállásban, de hobbiként mondjuk hétvégente csinálni.Akkor ha ráunok már a gitárbúgásra. És mindig olyan zene szólna benn amilyet akarok, másolt cdkről, lehetőleg valami alattomos módszerrel, hogy ne kelljen jogdíjakat fizetnem senkinek.Mert akiknek szívesen adnám, azok nem jutnak hozzá, a többi szarházi meg nem érdemli meg.A zene igenis legyen megint csak művészet, az ipart meg hagyjuk meg a géplakatosoknak!
Ellenben a maraton lefutása tényleg kihívás lenne. Számomra legalábbis. Igazi álomhajszolás, amire az ember készül, hétfől hétre.Igazából csak egy pólót szeretnék, ami emlékeztet rá.Igaz azt még talán lopni is lehetne.Leitatni a célban állókat, és ameddig ők delíriumban fekszenek a töltésoldalon, vagy hánynak az egyik fa tövében, én csendben gonoszul vigyorogva elcsennék kettőt.Ez talán még vagányabb, mint lefutni a távot.Igaz véradásra sem a Bane lemez, hanem a póló meg a bögre miatt kezdtem járni, aztán meg ottragadtam.Legalábbis addig biztosan, ameddig ki nem gyűjtöm a “kollekciót”.Most meg ráadásul jó az idő, szóval csak el kéne esténként járni futni, hogy gyorsabb legyek mint a gyorsan tovatűnő álmaim.
