fáziskésés

Mondhatom hogy Gida már régi ismerősöm. Bár nem találkoztunk túl sokszor, sőt,egy kezemen meg tudom számolni hányszor, de talán a A Mi Oldalunk és a Salak zinek, a blog vagy az Another Way miatt, mintha jobban ismerném.Pedig lehet nem is.
Lassacskán már két hónapja annak hogy készített velem egy interjút, így hát álljonak most az ő válaszai, az általam feltett kérdésekre:

Vannak olyan ismerőseim,barátaim, akiknek az életkorát képtelen vagyok legállapítani. Megkérdezhetem hogy hány éves vagy?Nyugodtan letagadhatsz pár évet, úgyis hozzáadom. :-)

Gida:Hehe,én is igy vagyok ezzel.De csak Neked mondom el,hogy 30 vagyok.Most töltöttem.Sajnos ez van.De azt mondják,hogy az ember belűl érzi igazán mennyi idős.Nos én van amikor 16-18-nak érzem magam de van amikor meg 200 vén trógernek.Nincs értelme tagadni a kort.Muszáj elfogadnunk.

Nagyritkán előveszem az általam írt újságokat, beleolvasok, és a harmadik mondat után futkos a hideg a hátamon,hogy ezeket én írtam, és szemlesütve teszem vissza a fanzine-s dobozomba.Egyszer - talán Zentán -  te is említettél valami ilyesmit, az AW lemezekkel kapcsolatban.Neked milyen érzés ez? Vagy azóta megváltozott?

Gida:Jaja.Ez is ismerős dolog:).Én a régi fanzine-jaimat sem birom úgy végig nézni,olvasni hogy ne égjen a pofám.Lehetet volna sokkal jobban megirni azokat a dolgokat.Mindig bizakodok,hogy nincsen már meg senkinek azok a lapok:).De általában nagyon kritikus vagyok minden dolgommal amit csináltam.Ez az A.W. lemezekre is igaz.Sajnos a kettes anyagunkra abszolút nem vagyok büszke.Azon még rengeteget lehetett volna még dolgozni.Csak magunkat okolhatjuk,hogy belementünk abba,hogy olyan hamar felvegyük és kiadassuk.Tökre örűltünk,hogy kiadnák a Nemart-ék az olasz bandával.De abszolút nem lett volna szabad igy elkapkodni.Grrrrrr.Pedig vannak rajta jó nóták.De pár dalnál a fülemet befognám,haha.A többi lemezzel megvagyok békélve.Nem teljesen persze.Igazából szinte sosem vagyok teljesen elégedett.

Tudom hogy szereted a VHK-t, de szoktál hallgatni népzenét is?

Gida:Igen nagyon csipem a VHK-t.Hiszen az egyik első banda volt nekem amely megismertett a punk zenével.Azok a szövegek és a zseniális muszika!Hihetetlen erő,lendület és élet van a VHK-ban.Egyszerűen ilyen zenekar nincs még egy és nem is lesz.Szerencsére voltam anno egy VHK koncerten és őrűlet volt!Napokig hatása alatt voltam.A népzenében nem vagyok annyira tájékozott egyelőre.De nem zárkózom el tőle.Ha véletlen valahol belebotlok egy ilyen népzenei előadásba természetesen meghallgatom.Pl.a magyar népzene szerintem zseniális.Bartók Béla gyűjtését nagyon nagyra tartom.Egy igazi fanatikus lehetett az arc.Bejárta mindenhol.Még Vésztőn is gyűjtött dalokat ahol felnőttem,de nem futottam vele össze sajnos:).Királyság!

Gondoltál már arra, hogy szakállat növessz? :-)

Gida:Igen gondoltam rá párszor:).De valahogyan mindig megborotválkoztam.Nem szeretem annyira amikor borostás vagyok.Nekem szerintem nem áll jól.De Neked igen:)!

Így olvasgatva az Another Way dalszövegeket, meg azokat a verseket amiket a blogodra kitettél, egyre kiábrándultabbak.Mármint nem csak az első két lemezhez képest.Valami olyasmi mintha az ember menne a lejtőn lefelé.Tényleg ennyire nehéz a helyzet Kelet-Magyarországon?

Gida:Sajnos igen.Az ország legjobban elfelejtett régiója vagyunk.Semmi munka,szar utak,régi műemlék szerű épületek ledúrása,környezet rombolása,kilátástalanság, gyűlölet.Bérek minimális szinten,szinte jobban jár az ember ha munkanélküli segélyen van.Már eljutottam arra a szintre,hogy gyűlölöm ezt az egész tönkre vágott országot az összes jobbos és balos politikai faszbarommal együtt.Amit tönkre lehet tenni azt megteszik.Nehézkes ügyintézések a hivatalokban,unott köztisztviselő seggfejek.Valójában baromira leszarják ,hogy mit akar az ember.Egy igazi kis senki szardarabok vagyunk itt.Európa szégyene ez az ország.Mi csak egyszerű áldozatok vagyunk itt akik eltartjuk a tetű politikusok százait.Mindennap belehazudnak a pofánkba.Hogy basznák meg!Változás pedig nem lesz.Tudom,hogy csupa közhelyes amiket irtam most de sajna rohadtul ez van és az egész ország egy csupa üres közhely.

Milyen volt újra sört inni? Gondolom kaptál érte hideget meleget a színtértől... :-)

Gida:Hát nem kaptam semmit igazából.De azt tudni kell,hogy egyáltalán nem szoktam piázni,csak nagyon-nagyon ritkán egy-egy kisüveg sört.Kb.ennyi.Ez van.Ha valaki ezért most igy szarnak tart meg nem korrekt faszinak hát legyen.Nem tudok mit tenni ez ellen.Élem az életem továbbra is úgy ahogy eddig,csak havonta talán leguritok egy hideg sört.Kb.ennyi a különbség.

A Másik Oldal volt az első zenekarod? Vagy volt még előtte más próbálkozásod is?

Gida:Hehe.A Másik Oldal zenekar egy tök fontos baráti tárasaság volt úgyszintén mint az A.W..De elég sokan utálták,hehe.Csináltunk egy rossz demót,ami remélem nincs meg senkinek.Más bandáim voltak.Pár punk próbálkozás,néhány koncert a környéken.Ezek mind nagy élmények voltak.Hiszen csak ismerősöknek,haveroknak toltuk.Egyszer egy funky projekten is dolgoztunk még régen pár haverommal.Nem volt rossz,csak szerencsére nem lett belőle semmi,haha.Az egész életemet végigkisérte a zene.Nemtudok meglenni nélküle.Mint ahogy a nagy öreg Máté Péter énekelte-Zene nélkűl mit érek én.Valószinű semmit.Ez sosem haggy ott,nem rinyál,nem bassz át.A ROCK N ROLL mindig ott van veled:)!

Van egy olyan elgondolásom, hogy aki az egész hardcorepunk dolgot harmincon túl is még túlságosan komolyan akarja venni,annak valami nincs rendben az életében.Nem érezted úgy néha, hogy hagynád az egészet a picsába, cserébe egy átlagos életért?

Gida:Nem.Sosem volt ilyen.Volt amikor kissé háttérbe szorult ez az egész,de sosem adtam fel:).Én ezt mindig is komolyan gondoltam.Sok olyan arc volt akik persze max.2-3 évet vannak,voltak a szinen(vagy ilyesmin) és már semmit nem hallani róluk.Ez mindig is igy lesz.De szerencsére vannak akik akár 10 év után is itt vannak.Pl.Yack,Human Error vagy akár a Savaria arcok,STB.
Átlagos élet?Nemtudom milyen lenne.De sokkal szegényebb lennék lelkileg ha nincs az A.W. meg az egész hardcorepunk.Kurva sok utazás,kirándulás,ismerösök,barátok,faszfejek,vonaton bliccelések,büntetések,stb..De még sorolhatnám...Volt azért pár holtpont,mélypont.De valamiért még itt vagyok.Nemtudom miért.

"Sanyi, fel kéne már nőnöd..." Ismerős ez a mondat?

Gida:Hogyne,haha.Párszor már hallottam ezt a mondatot.De mit jelent felnőni?Kinek mit...Ha azt hogy vegyek fel egy lakáshitelt és vegyek el egy csajt aki majd úgy is ott haggy mert ugysem leszek neki sosem egy  frankó csávó,akkor köszönöm nem.Az 'örök gyerek' arcokat rendkivűl birom amúgy.Mert nem mentek át abba a tipikus seggfej felnőttségi őrűletbe...

Minden valamirevaló zenekar megkapja előbb utóbb a náci jelzőt, mint például a Joy Division. Meg most ti is. Szerinted nincs ez az egész odaát rasszista-antirasszista dolog egy cseppet túljátszva? A punkon belül is, meg úgy egyébként is. Mit gondolsz erről?

Gida:Elég sokminden voltam már életemben mások által megbélyegezve:buzi,roma,náci,miller gyerek,rocksztár.Persze csak csupa jó akarók által.Már csak nevetni tudok az ilyeneken.Persze alaptalan az egész mint minden esetben.De semmi kedvem ezekkel leállni vitatkozni mert kurvára kibaszottul hazudnak.Remélem seggbedugja az ilyeneket egy szuper gyémántfejes vibrációs ütvefúrógép!Szerintem is túl van játszva az egész.De ha nincs jobb dolga egyik félnek sem intézzék egymás között és basszák meg.Engem haggyanak békén meg azokat akiknek elege van a hülye politikából meg a gyűlöletkeltésből.Liberális arc vagyok.Éljen úgy mindenki ahogy akar meg tud.

Miért tetszik a Rickenbacker basszusgitárokon? Oké klasszikus meg minden, de akkoris...

Gida:Ez kérdés?:)Egyszerűen a legszebb basszusgitár a földön.Nagyon szeretnék egyszer egy eredetit.Ha nem lesz,max leütöm Lemmy-t,vagy Som Lajost és elveszem  tőlűk ami az enyém,hehe!Imádom a régi hangszereket,főleg ha kopott.

Nescafe vagy a hagyományos módon elkészített kávé? Valami jó kávés sztori?

Gida:Hagyományos kávéra esküszöm persze.Illata,aromája nagyon finom.Elég nagy kávés vagyok.Volt amikor régen 6-7 kávé is legurult a torkomon.Nálunk ez ilyen családi hagyomány,mindenki kávé függő,hehe.Kávés sztori?Van pár.Talán még amikor kis öcsibajusz voltam valaki beleöntött egy háromcentes vegyespáleszt a forró kávémba.És mondta igyam meg,mert nagyon fincsi.Annyira kiütött,hogy nemtudtam magamról pár órájig de becsajoztam,hehe.Mintha forró negrót ittam volna..bbrrrrrrrrrrrrrrrrrr.Meg általában ahová megyünk koncertezni ott mindig elrakom a kávéscsészét amiből iszom emlékbe.Ugyhogy vigyázzanak velem,hehe.

Ámokfutók vagy Alvajárók?

Gida;Pfff.Egyik sem.Inkább a legendás BESTIÁK!!!!!!!!:)

Köszi az interjút!Üdvözlök mindenkit ott kint!Felétek mindig nagyon szerettem kimenni játszani!És sok sikert a Sparkhoz cimbora,nyomjátok!!!!

Én is köszönöm,és remélem mihamarabb összefutunk valahol.

Eldöntöttem, hogy ha alkalmam nyílik rá, és az anyagiak is engedik, veszek egy akusztikus gitárt is. Ez kábé a vég kezdete, de nem érdekel. Szóval amúgyis meg akartam tanulni a másik két akkordot is,mert egyet, ha jól emlékszem a G akkord, azt már tudom. Legalábbis azt hiszem. Villanygitáron úgyse csinálok ilyet.Egy dalhoz pedig teljesen elég a három akkord.

Vicces lenne az egész. Lehetnék a saját zenekarom előzenekara. Vagy az utózenekara. Netán lazítós pár perc húrszakadáskor.Lehetne keserédes dalokat írni arról hogy miért jó az ha éppen nem jó.De csak három akkorddal. Mindig ugyanazzal a hárommal.Tényleg van ilyen hogy keserédes akkord? Igazából az akusztikus gitár másra nem is való, csak sznob klasszikusokat, meg flamenkót játszani,vagy Social Distortiont.(És az amerikaiak olyan jól jönnek ki ebből is.A punk rock a modern kor népzenéje, és mennyivel elviselhetőbb ha valaki egy gitáron szerencsétlenkedik, mintha egy hegedűn tenné...)

Nagyon inspirálóak tudnak lenni ezek a szívvel teli akusztikus projektekTalán azért mert annyira de annyira minimál az egész. Az is elgondolkodtató, hogy régen ugye nagyszínpad, fénytechnika,röhejes jelmezek, sminkek meg édesfaszom, aztán szakadt póló, farmernadrág, négy fal, konnektor, gitáralapok, most meg már ez se. Eltelik még 15 év, és annyira "függetlenek" leszünk hogy kövekkel fogunk ritmusokat kopogni, és kurvára örülünk majd magunknak.

Egy a lényeg, van új Chuck Ragan lemez, nekem meg kell egy akusztikus gitár.

Szeptember 4. Szabadka, Reihl Ferenc Park (tippem szerint a konzulátussal szemben)

Ana Never (többek között) http://www.myspace.com/ananever

http://www.last.fm/event/1186525+Dan+grada

Leendő informatikus mérnök létemre, nem követem a technikai fejlesztéseket. Nem mondom hogy nem lennék képben három hét alatt újra, ha éppen érintene a dolog, de mivel nem írok számítástechnikai lapnak cikkeket (amivel egyébként régen, még 12-13 évesen,  a punkoskodásom kezdete előtt szivesen foglalkoztam volna, de a zajos rock mégiscsak emberközelibb mint a Windows), így egy általában vállrándítással szoktam elintézni ha valaki a társaságomban a legújabb videókártyákról, mobiltelefonokról beszél.Szóval mondhatom hogy jelenleg nem vagyok képben.

Aztán akad olyan szakmába vágó témakör, aminek szivesen utánaolvaasok, vagy megoldást keresek egy adott problémára, és az ilyen fórumok láttán rendre felötlik bennem a következő kérdés: mi a francért kell kiírni a számítógépek paramétereit, a fórumos bejegyzés aljára, aláírásként? Oké, értem én, hogy az ember büszke arra amije van, de nekem ez egy picit sok. Olyan, mintha a kurvaportálon, a minden hozzászólást azzal zárnék, hogy "kockahas, 25+ cm".

Miért vezettem le ezt idáig? Az egó a válasz.Még akkor is ha a kérdés csak költői.Meg az hogy az sem biztos, ami annak tűnik.Talán ezt a Pop csajok satöbbi mondatja velem, aminek egyébként szerintem a magyar címe is jó, függetlenül, hogy az eredetivel köszönőviszonyban sincs, gyakorlatilag nem szól másról.csak zenéről, szakításokról, meg a többiről.Az életről. Mert negyvenkettőzni már azóta nem poén, amióta ezt azok is értik, akik soha nem olvastak Douglas Adamst. Beleivódott a köztudatba, a törölközővel egyetemben.Így megy ez.

Ahogy az öltözködés egy fajtája a kommunikációnak, a sok egyéb mellett, valamilyen szinten mindenkit érdekel hogy milyen képet alakítanak ki róla a környezetében. Ezzel szerintem nincs is baj. Egészen addig ameddig nem csúszik át az egész paranoiába.Aki kiakaszt egy "basszál meg" táblát a nyakába, az ne csodálkozzon, ha előbb utóbb leszólítják, de alaptalanul ettől rettegni elég szar dolog.Az érme másik oldalát nézve azonban ezt is meg tudom érteni.A csekély lélekszámú települések átka, az hogy mindeki mindenkiről mindent tud.Még azt is ami nem igaz.Így aztán az ember igyekszik a legtöbb problémát a szőnyeg alá söpörni, miután egy képzeletbeli "jaj mit szólnak a szomszédok?'" feliratú cimkét ragaszt rájuk.Még akkor is ha az egész "probléma" banális.Mert az egész látszat kurvára számít.Sérti a kibaszott önérzetüket.

Vagy ezek az adok-kapok dolgok.Valószínűleg jó náci lennék egy alapos ideológiai kezelés után, legalábbis az anyámtól örökölt előitéleti dózis mértékét tekintve, de általában, akin nem keresek fogást, azzal végtelenül türelmes és megértő tudok lenni. De amikor a ilyenen vesztünk össze az akkori csajommal, hogy létezik-e a háztartásban férfi és női munka, és ennek kapcsán egy nem minden szenvedélytől mentes eszmecsere után megkaptam, hogy "nem fogok én egész nap takarítani mialatt te az ágyon fekve vedeled a sört, meg focimeccset nézel...", miközben tudja hogy kevés dolog van azon listán amit jobban utálok a Kupaszerdánál, amit mellesleg az egyik faszkalap volt osztálytársam vezet, de a sznob megnemértett "művészpalánták" és a szimfónikus/progresszív metál is dobogós helyezést értek el.

Pedig klassz csaj volt.Tényleg.Csak képtelen volt elismerni, hogy nem passzolok az ő sztereotípiáiba, és ezért talán másképp kéne viszonyulnia hozzám.A bocsánatkérések nehézségeiről (egó!), vagy a néha nélkülem eltöltött péntek esték megpróbáltatásairól már nem is beszélve.Pedig tényleg klassz csaj volt.És ez valahol igencsak csalódottá tett, legalább annyira mint ez a két szó: orosz straight edge.Hát nem paradox,hogy egy olyan népcsoport, akiknek egy több évszázadnyi kemény munka volt  az hogy olyan alkoholkultuszt építsenek ki maguk köré, mint senki más. Nem akarom elhinni, hogy van ilyen.Kábé mintha azt mondanánk, hogy a kenyai fehér őslakosok.Egyszerűen nem szabad hogy legyen.

És azért furcsa, hogy ezeket leírom,mert tízből nyolc ember engem az első benyomások alapján egy önelégült egoista fasznak tart (amire néha direkt rá is szoktam játszani, persze csak poénból). De utána ugyanezek az emberek mondták azt is, miután jobban megismertek,hogy ez koránt sincs így. És azért ennek tudatában lenni legalább annyira felemelő érzés, mint begépelni a frissen vásárolt ASUS alaplap tipusát, és nyomni egy Entert.

Valamelyik reggel eszembe jutott, hogy éppen tizedik éve annak hogy a nyugat igazságot tett. A maga módján.

Amikor elkezdődtek a bombázások, éppen fejeztem a nyolcadikat, három hónappal hamarabb mint kellett volna. Szerintem elég sokan, többek között én is, annak köszönhetik az iskolájukat, hogy éppen akkor a tanügyminisztérium úgy határozott, hogy senkit sem buktatnak meg, és nem kell felvételizni.Ez volt a leghosszabb szabad nyaram, de azóta is érzem hogy ott kimaradt valami. Főleg a történelmi ismereteimen veszem észre.

A háborúból alig vettünk észre valamit. Mármint drasztikusat, mert előtte,az embargó alatt is üresek voltak a boltok. Egyedül a légiriadó hangját volt nehéz megszokni. Volt egy rövidnadrágom, még kissrácként vette anyám valami török árústól, ilyen amerikazászló mintás nadrág. És nagyon szerettem mert kényelmes volt. (ez is milyen, hogy az amcsi zászlót büszkén lehet hordani, de ha megjelennék egy magyarzászlós gatyában,akkor meg "potenciális háborús bűnösnek" minősítenek egyesek) Már rég nem hordtam, takarítottunk, anyám megtalálta, és merő óvatosságból kidobta a szemétbe.

Emlékszem, a belgrádi tévében mutatták, amint nyomják Blair, és Clinton arcával - mintegy védjegyként - ellátott vécépapírt. Nemsokra rá szétlőtték a belgrádi tévéállomást. Tavaly volt szerencsém  ezeket az épületeket látni élőben is. Amit a képek mutatnak az semmi, ahhoz képest amikor eléd tárul a valamikori "célobjektum".Meg aztán nem tudom a röszkeiek milyen villanásokat láttak,mert mi semmit sem.A horgosi felüljárót délután lőtték szét, a palicsi rádiótornyot mondjuk nem tudom,talán hajnalban, de ez is csak egy alkalom.

Nem hiányoznak az áramszünetek, de tizenéve a téli időszakokhoz legalább annyira hozzátartozott az hogy nincs áram, mint az hogy esik a hó. Nem volt jó,de ki lehetett bírni.Aztán valamikor májusban grafitbombát dobtak a fővezetékre.Pár nappal előtte disznóvágás volt nálunk, telepakoltuk a mélyhűtőt. Gondolom nem kell ecsetelnem anyám arcát, amint konstatálja hogy ha nem csinál valamit, az összes kaja napok alatt romlik meg.Végül "vissza a gyökerekhez" címszó alatt,valami régi módszerrel zsírban lesütötték a húst, így tartósítva azt. A 12 szál kolbászt meg már muszájból ettük Nem fagyott ki rendesen, nem véletlenül voltak a disznóvágások telente. (meg mert akkor a szomszéd is jobban fázott, és nem jelentette az elvtársaknak hogy a Mari néni disznót vágott, lehet menni a jussért) Nem volt jó.
Egyébként naponta volt hat órára áram. Volt hogy hajnali kettőkor jött meg az áram, ekkor ment a mosógép,én ekkor gépeltem a szomszédom diplomamunkáját, mert nem volt számítógépe.Őszintén tudtam örülni a melegvíznek is. És soha annyit nem kártyáztam, és nem hallgattam rádiót, (pláne nem a Kossuth rádiót, mert a régi elemes rádiónk csak azt fogta), mint akkoriban.

Aztán eljött a nyár, és a gaz NATO megfutamodott, legalábbis a közben alternatív helyen üzelemelő szerb propagandatelevízió szerint. Mi voltunk a huszadik század utolsó sátánjai. Legalábbis ami az azt követő katonás, b kategóriás filmadaptációkat illeti, mindenképp.Milosevic pedig maga az Antikrisztus.

Félreértés ne essék, nem sírom vissza ezeket az időket, csak fura,hogy két éve még az EU itteni megfigyelői rendre negatív véleményeket fogalmaztak meg ami a csatlakozást illeti, és elküldtek bennünket a halál faszára, a kilencvenes éveket már ecseteltem.Most meg a fehérlista küszöbén állunk.Irígylésreméltóan következetesek.
"Szerbia be fog lépni az EUba, ha akarja ha nem." - nem tudom pontosan így hangzott-e az idézet Angela Merkel német kancellár (meg persze a Bilderberg csoport) szájából, ahogy azt sem, hogy hova vezet ez az egész Európai Uniós ceremónia, de valamiért mégis rosszat sejtek.Mert hát ebből a Kelet-Európa még kevés igazi hasznot húzott.

Vizuális tipus vagyok, és mégis, nézegetve az alábbi képeket, nem kicsit irígylem a készítőjét, és sajnálom, hogy nekem nem adatott meg az az érzék ahhoz hogy észrevegyek ilyen apró mozzanatokat.Nem úgy mint ő