Leendő informatikus mérnök létemre, nem követem a technikai fejlesztéseket. Nem mondom hogy nem lennék képben három hét alatt újra, ha éppen érintene a dolog, de mivel nem írok számítástechnikai lapnak cikkeket (amivel egyébként régen, még 12-13 évesen, a punkoskodásom kezdete előtt szivesen foglalkoztam volna, de a zajos rock mégiscsak emberközelibb mint a Windows), így egy általában vállrándítással szoktam elintézni ha valaki a társaságomban a legújabb videókártyákról, mobiltelefonokról beszél.Szóval mondhatom hogy jelenleg nem vagyok képben.
Aztán akad olyan szakmába vágó témakör, aminek szivesen utánaolvaasok, vagy megoldást keresek egy adott problémára, és az ilyen fórumok láttán rendre felötlik bennem a következő kérdés: mi a francért kell kiírni a számítógépek paramétereit, a fórumos bejegyzés aljára, aláírásként? Oké, értem én, hogy az ember büszke arra amije van, de nekem ez egy picit sok. Olyan, mintha a kurvaportálon, a minden hozzászólást azzal zárnék, hogy "kockahas, 25+ cm".
Miért vezettem le ezt idáig? Az egó a válasz.Még akkor is ha a kérdés csak költői.Meg az hogy az sem biztos, ami annak tűnik.Talán ezt a Pop csajok satöbbi mondatja velem, aminek egyébként szerintem a magyar címe is jó, függetlenül, hogy az eredetivel köszönőviszonyban sincs, gyakorlatilag nem szól másról.csak zenéről, szakításokról, meg a többiről.Az életről. Mert negyvenkettőzni már azóta nem poén, amióta ezt azok is értik, akik soha nem olvastak Douglas Adamst. Beleivódott a köztudatba, a törölközővel egyetemben.Így megy ez.
Ahogy az öltözködés egy fajtája a kommunikációnak, a sok egyéb mellett, valamilyen szinten mindenkit érdekel hogy milyen képet alakítanak ki róla a környezetében. Ezzel szerintem nincs is baj. Egészen addig ameddig nem csúszik át az egész paranoiába.Aki kiakaszt egy "basszál meg" táblát a nyakába, az ne csodálkozzon, ha előbb utóbb leszólítják, de alaptalanul ettől rettegni elég szar dolog.Az érme másik oldalát nézve azonban ezt is meg tudom érteni.A csekély lélekszámú települések átka, az hogy mindeki mindenkiről mindent tud.Még azt is ami nem igaz.Így aztán az ember igyekszik a legtöbb problémát a szőnyeg alá söpörni, miután egy képzeletbeli "jaj mit szólnak a szomszédok?'" feliratú cimkét ragaszt rájuk.Még akkor is ha az egész "probléma" banális.Mert az egész látszat kurvára számít.Sérti a kibaszott önérzetüket.
Vagy ezek az adok-kapok dolgok.Valószínűleg jó náci lennék egy alapos ideológiai kezelés után, legalábbis az anyámtól örökölt előitéleti dózis mértékét tekintve, de általában, akin nem keresek fogást, azzal végtelenül türelmes és megértő tudok lenni. De amikor a ilyenen vesztünk össze az akkori csajommal, hogy létezik-e a háztartásban férfi és női munka, és ennek kapcsán egy nem minden szenvedélytől mentes eszmecsere után megkaptam, hogy "nem fogok én egész nap takarítani mialatt te az ágyon fekve vedeled a sört, meg focimeccset nézel...", miközben tudja hogy kevés dolog van azon listán amit jobban utálok a Kupaszerdánál, amit mellesleg az egyik faszkalap volt osztálytársam vezet, de a sznob megnemértett "művészpalánták" és a szimfónikus/progresszív metál is dobogós helyezést értek el.
Pedig klassz csaj volt.Tényleg.Csak képtelen volt elismerni, hogy nem passzolok az ő sztereotípiáiba, és ezért talán másképp kéne viszonyulnia hozzám.A bocsánatkérések nehézségeiről (egó!), vagy a néha nélkülem eltöltött péntek esték megpróbáltatásairól már nem is beszélve.Pedig tényleg klassz csaj volt.És ez valahol igencsak csalódottá tett, legalább annyira mint ez a két szó: orosz straight edge.Hát nem paradox,hogy egy olyan népcsoport, akiknek egy több évszázadnyi kemény munka volt az hogy olyan alkoholkultuszt építsenek ki maguk köré, mint senki más. Nem akarom elhinni, hogy van ilyen.Kábé mintha azt mondanánk, hogy a kenyai fehér őslakosok.Egyszerűen nem szabad hogy legyen.
És azért furcsa, hogy ezeket leírom,mert tízből nyolc ember engem az első benyomások alapján egy önelégült egoista fasznak tart (amire néha direkt rá is szoktam játszani, persze csak poénból). De utána ugyanezek az emberek mondták azt is, miután jobban megismertek,hogy ez koránt sincs így. És azért ennek tudatában lenni legalább annyira felemelő érzés, mint begépelni a frissen vásárolt ASUS alaplap tipusát, és nyomni egy Entert.
