Két éve, amikor úgy éreztem hogy kicsúszott a lábam alól a talaj, elkezdtem írni egy perzinet, amiben leírtam azt amit éppen akkor éreztem.A Fáziskésés címet adtam neki.Akkor még nem volt különösebb okom rá hogy miért.De végül nem került nagyobb közönség elé. Ahogyan a nemrégiben befejezett második szám sem. Az igazat megvallva lusta voltam Corelben szerkesztgetni, egyenként nyomtatgatni az oldalakat.Így itt lesznek olvashatóak ezek az írások.
A másik érv a blog mellett, hogy azonnal publikálhatom, míg a papírforma esetében azért eltelik pár hónap, esetenként több is, mire olvashatóvá válik.Persze részben ez is jó, mert az ember talán emiatt igyekszik maradandó témákat feszegetni, napok múltán aktualitásukat vesztett témák helyett.Na de sebaj, elmondhatom magamról hogy van ez is.
A perzinem sajátságossága az volt, hogy nem esik szó majd zenéről, igyekszem ezt hellyel -közzel folytatni, de nem szorítkozom ennek betartására, szóval ha esetleg egy Fugazi album méltatásába botlanál, ne anyázz.
