Rájöttem hogy valahogy irígylem a művészeti iskolákat érdemben elvégzetteket. Mondjuk nem a sznobságért, - elvontnak tünni minden hülye tud akinek van egy kis sütnivalója -, ahogy a bölcsészeket sem a tarisznya miatt, hanem egyszerűen azt, hogy másképp látják a világot.Szerintem. A minap megvettem a Magyar Szót, és a melléklet címlapjáról annak a srácnak az arca köszönt vissza, akinek a lakásában laktam, amikor elkezdtem a főiskolát. Aki abban az évben kezdett festeni az akadémián.
Elég sok kreativitás, tehetség szorult beléje, a plakátjaiért kapott is egy rakás díjat. Azóta csinált egy elektropop bandát a csajával.Végülis ő mindig is ilyen new wave arc volt,szóval annyira nem lepett meg a dolog.Amire mindenesetre ki akarok lyukadni az az hogy mert az lenni, mert csinálni valami olyasmit, ami belülről, ösztönből jön.Ezer fokon égni, és ott kipróbálni magát, ahol csak kedve szottyan.Nagyon tudom tisztelni az ilyet.Valahol az egésznek ez kellene hogy legyen a lényege.A erőlködés meg amúgyis van olyan kurva és elárulja önmagát, főleg ha nem akarod.
